Érettségi a koronavírus idején
A lassan egy éve tartó koronavírus a korábban természetesnek vett életünket a feje tetejére állította. Olyan megszokott dolgokra gondolok, mint a bevásárlás, a szórakozás, vagy akár a munkába járás és természetesen számos más semmisnek vélt tevékenység is. De vannak, akik életük kiemelkedően fontos időszakához közelednek, s pandémia ide, pandémia oda, nekik helyt kell állniuk, és a legmagasabb szinten teljesíteni: ők az érettségizők!
Az eredményes érettségi vizsgák alapos felkészülést, és nyugodt környezetet igényelnek (igényelnének, ami jelenleg nem adott…)
Bevallom, én magam igen nehezen éltem meg a tavaly március közepétől májusig tartó időszakot. Igaz, hogy nagyon szeretek otthon lenni, így az otthon maradás nem jelentett akkora kihívást, azonban egy idő után azért már nekem is hiányzott osztálytársaim, barátaim, (sőt) tanáraim közelsége is. A szünetek zaja, az órai nyüzsgés, a régóta várt “Végzős vagyok!” érzés. Egyszóval: bizony hiányzott az iskola!
Nehéz volt megélni azt a bizonytalanságot is, hogy naponta vártuk a bejelentést: lesz-e egyáltalán hagyományos érettségi? Vagy nem lesz, vagy csak részben lesz megtartva?! Netán online térbe kényszerülünk? Elképzelni sem tudtuk…Nem volt erre előttünk példa korábban.
Maradt a gyerekcipőben járó digitális oktatás adta lehetőség, így készültünk jobb híján az érettségi vizsgára. Ugyan tanáraink próbáltak minden segítséget megadni számunkra, de ez az új élethelyzet, mindannyiunk számára döcögősen ment. Nem lehetett olyan hirtelen bevillanó kérdésekkel bombázni a tanárainkat, amelyek nem is a tudásunkat, sokkal inkább az önbizalmunkat növelték volna.
Aztán elérkezett a május, és megszervezték a rendhagyó módon egyfordulós, kizárólag írásbeli részből álló érettségit. Jobb a semminél gondolhatnánk! És ez így is van, hiszen voltak, akik sokkal nagyobb áldozatra kényszerültek a pandémia idején. Mi, tanulók próbáltuk kihozni magunkból a maximumot, volt akinek sikerült, olyan is, akinek várakozáson felüli lett az eredménye! Ám voltak szép számmal olyanok is, akik a szóbeli vizsgákkal tudtak volna jobb érettségi eredményt elérni.
A sok nehézség, bizonytalanság és bezártság ellenére az élet valamit visszaadott, hiszen tarthattunk szalagavatót, volt szerenádunk, s a vizsgák utáni banketten együtt koccinthattunk pedagógusainkkal ennek a nehéz időszaknak a végére….
Akkor a nagy hurrá hangulatunkban azt gondoltuk, hogy mi vagyunk az az évfolyam, akik a legrosszabbul jártak.
Jött a nyár, fellélegeztünk!
Hogy aztán a nyári élményekből beleszédüljünk az újra fenyegető felhőket hozó őszbe. Az oktatás jelszava a “Elkezdjük és a szünetig bírjuk ki!” lett. Kibírtuk! Ám szünet után ismét bevezették a tantermen kívüli digitális oktatási rendet. Vagyis a középiskolák, az egyetemek látogatása megszűnt.
A kilencedikesek éppen csak beleszagoltak a középiskolás érzésbe, lehet, hogy valaki még meg sem jegyezte az összes tanárának a nevét…
A tizedikesek, és a tizenegyedikesek épp a legfontosabb időszakhoz értek: specializálódtak volna az érdeklődési területük irányába, megalapozták volna a tervezett nyelvvizsgát….
És végül a tizenkettedikesek… Akik most sokkal, de sokkal bizonytalanabbak mint mi voltunk tavaly ilyenkor. Csak 2 hónapot töltöttek el az iskolában és készülhettek az érettségi vizsgákra normális, hagyományos keretek között. Az otthoni készülődés nem pótolhatja a tételek közös kidolgozását, átbeszélését! A fürdőszobatükörnek fogmosás közben elmondott, mentolos ízű “5”-ös feleletet össze sem lehet hasonlítani az osztály és a szigorú (de igazságos) pedagógus előtt kiizzadt, verejtékszagú “2”-essel.
És persze a reggeli közös osztálykávézás a Classroomban nem helyettesíti a szalagavatón elkortyolt pezsgőt sem.
Tudom, hogy így “külsősként” könnyű okosakat mondani, okosnak lenni, mégis azt tanácsolom, hogy a sok-sok nehézség ellenére próbáljatok a tanulásra, a készülésre koncentrálni! Csakis ez segíthet benneteket, hogy elérjétek azokat a célokat, amelyeket kitűztetek magatoknak. A jelen helyzet egy olyan előre nem kalkulált erőpróba számotokra, amely erősíti és megedzi a jellemet, megacélosítja az akaratot.
Kívánok nektek szerencsés felkészülést és sikeres vizsgákat!
Léber-Frank Anna