Ásványrárón október 24-én emlékeznek… Egy olyan jelentős káreseményt idéznek fel, amely a Szigetköz életében máig is kiható súlyos problémákat okozott. A Duna elterelésére. Mi, a fiatalabb szigetköziek, akik akkor még nemigazán fogtuk fel, mi is történik körülöttünk, vagy még talán nem is éltünk, el sem tudjuk képzelni, mekkora jelentősége volt ennek akkoriban. Milyen előzményei voltak több évtizedre visszamenőleg, és hogy pl. mi is az a “Papírtigris”.
Az ásványrárói eseményen Kertész József mesél az érdeklődőknek arról, mit éltek át akkoriban. Ő, mint a Szigetköz szülötte, szerelmese, itt élő magánember, és mint vízügyes szakember többszörösen is érintett a történetben.
– Kedves József! Te, mint szakember is próbáltál mindent megtenni, hogy meg lehessen előzni a legnagyobb bajt. Milyen munkakörben tevékenykedtél akkoriban, és hogyan élted meg ezt az időszakot?
– Ma már könnyebben tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy mit éreztem harminc évvel ezelőtt, mivel az azóta eltelt évtizedekben a szigetközi hullámtéri és mentett oldali vízpótló-rendszerek megvalósításával Szigetközben komoly, és nagyszerű eredményeket sikerült elérni. De akkor dühös, és rendkívül szomorú voltam.
1990-től kezdve a Vízügyi Igazgatóság Szigetközi szakaszmérnökségének a vezetőjeként dolgoztam.
Már 1991-ben láttuk, hogy a szlovák területen Dunacsúny és Dunakiliti között a szlovák fél hatalmas erőforrásokkal egyoldalúan megkezdte az ún. “C” változat kiviteli munkáit. Tudtuk, hogy a “C” változat megépítésének, vagyis a Duna egyoldalú elterelésének a Szigetközre nézve rendkívül káros következményei lehetnek. Ezért ezt, és ennek veszélyeit már ekkor jeleztük a kormányunk felé. Sajnos, voltak, akik akkor ezt cáfolták, és “papírtigrisnek” nevezték. Nem vették komolyan.
– Választ kaptunk arra, mi is az a “papírtigris”. Ma úgy mondanánk, egy “lufi”. Egy jelentéktelen, komolytalan információ. Ám mégsem az volt. Elérkezett 1992 október 24. Mi történt akkor?
– Szigetköz térségében 1992 októberében a szlovák fél egyoldalúan üzembe helyezte a Bősi vízlépcsőt az ún. “C” változat létesítményeivel. Azóta a Duna folyam főmedrébe csak annyi víz érkezik, amit a szlovák fél átad. A Duna folyamon a Dévény felől érkező víz jelentős része azóta a bősi erőművön keresztül folyik le. Az Öreg-Duna medrébe átadott vízhozam töredéke a folyó természetes vízhozamának. A Duna folyam Rajka-Szap közötti szakaszán alapvetően megváltozott a folyam vízjárása. A főmederben kialakult alacsony vízszintek következtében a hullámtéri mellékágrendszerekben szélsőségesen alacsony vízszintek alakultak ki, illetve a medrek nagy része kiszáradt. A víz a mellékágrendszerből – egyrészt közvetlenül a főmeder és a mellékágrendszer élő kapcsolatát biztosító torkolatokon keresztül, majd a következő hetekben elszivárogva a folyamatosan leürülő talajvíztesttel – a főmederbe távozott. A mellékágrendszerekben a vízi élőlények elpusztultak!
– Meddig tartott ez a helyzet? Mikor tudtatok végül bármit is tenni, hogy enyhítsétek a károkat?
– Az azóta eltelt időszakban végrehajtott vízügyi beavatkozások során kiépültek az alapvetően jól működő Szigetközi Hullámtéri és mentett oldali vízpótló rendszerek.
A probléma kezelésére a Duna folyam 1847-1817,5 fkm közötti szakaszára megszületett a Felső-szigetközi hullámtéri és a mentett oldali vízpótló rendszerek terve. A kiviteli munkák 1993-ban kezdődtek meg. A vízpótló-rendszer létesítésének fő célja, hogy a mellékágrendszerekben a referencia időszak, az 1950-es évek dinamikus vízjárását szimuláljuk. Ehhez a vízpótló-rendszerben, vízszintszabályozó és hossz menti átjárhatóságot biztosító funkcióval több vízszintszabályozó kőművet és műtárgyat (pl. a Kőhíd, a Szent Kristóf híd, a Halrekesztői műtárgy) építettünk. 1995 májusában, a Duna főmeder 1843 fkm-ében egy meglévő gázlóküszöbnél épült meg a dunakiliti fenékküszöb, amely a mellette lévő mederátvágásban megépített dunakiliti duzzasztómű segítségével megemeli a felette lévő folyószakasz vízszintjét. Így lehetővé vált, hogy a főmederbe érkező vízmennyiség egy részét a hullámtéri mellékágrendszerek legfelső végében kibontott, a Duna folyam 1846,9-1845,9 és az 1845,4 fkm-ben kibontott és stabilizált töltőbukókon keresztül kivezessük a hullámtérre. A kivezetett víz mennyiségének szabályozását a dunakiliti duzzasztómű felvízszintjének a szabályozásával, a szegmens elzárótáblák részleges nyitásával és fojtásával lehet szabályozni.
– Azóta mi történt?
– Az azóta eltelt időszakban a beavatkozások során kiépültek az alapvetően jól működő szigetközi hullámtéri és mentett oldali vízpótló rendszerek. Erre nagyin büszkék vagyunk! A vízpótló-rendszer fejlesztése az Alsó-Szigetközben 2015-ben fejeződött be. Meg kell állapítani, hogy a Duna főmeder vízszintje a dunakiliti fenékküszöb alatti folyó szakaszon továbbra is rendkívül alacsony. Ezért nagyon fontos lenne még a régi Duna-meder vízszintjének emelése, ökológiai szabályozása is. Ez azonban közös magyar és szlovák feladat kell, hogy legyen!
Október 24-én délután tehát a harminc évvel ezelőtti szomorú, tragikus eseményre emlékeznek Ásványrárón, melyre minden érdeklődőt nagy szeretettel várnak.
