És milyen is a túlélő? Akinek van pénze? Vagy aki jó helyen lakik? Akiben van kurázsi? Vagy aki gyorsan tud alkalmazkodni? Vagy jókor volt jó helyen? Vagy iszonyatos nagy szerencsével talált rá egy még kiaknázatlan piaci résre? Vagy mind együtt?
És vajon hinni is kell? Hogy nem állt meg a világ? Most ugyan megrázta magát, néhány dolgot új alapokra kell ezután helyezni, át kell értékelni – de az élet megy tovább. Kinek így, kinek úgy?
Sajnos jónéhány kisvállalkozónak amúgy. Sokuknak végleg le kellett húzni a rolót. Nem voltak tartalékok, eddig is napról napra éltek. Sokan még olyanok is megállásra, átgondolásra kényszerültek, akik évtizedek óta voltak a piacon…. Hogyan tovább? Hogyan tovább egy olyan helyzetben, amiről senki nem tudja, meddig tart, hogyan végződik?
Mit lehet ilyenkor tenni?
Összeszorított nadrágszíjjal kivárni a végét?
Vagy új terveket szövögetni?
Feladni? Várni, hogy segítsen valaki? Magunkra maradtunk, vagy közösen gondolkodunk? – interjú Csalló Gábor “Gabennel” a GYMSMKIK szakmai elnökségi tagjával. Kicsit másképp…
Köszönöm a megszólítást és egyrészt büszke vagyok, hogy kíváncsi vagy a véleményemre, másrészt félek, hogy jobb lenne hallgatni. Most ez olyasmi helyzet, mint szurkolni a futballmeccsen, csak az ellenfél táborában..
Mit lehet ilyenkor tenni? A kérdés jó, mert én is ezt tettem fel magamnak legelsőként. A kérdés rossz, mert senki nem tudja a választ. Szóval ez is olyan szürke, csakhogy világos- és sötétszürke.
A helyzetem olyan, mint mindenki másnak, aki nem pánikol. Nem hisztizek, mert van meggyőződésem, hogy meg fogom tudni oldani majd a helyzetet akkor, amikor itt lesz az ideje. Az valóban igaz, hogy többen lesznek, akik nem fogják túlélni. Azonban ez sem különbözik a korábbi helyzettől. Akkor is mentek tönkre és születtek újak és ez most is így lesz majd. Pontosan, ahogy a vírussal kapcsolatban is. Eddig is haltak meg és születtek is emberek. Lehet, hogy ez most “visszataszítóan” hangzik, de muszáj ésszerűen gondolkodni.
A túlélést pedig nem azok kapják majd, akiknek sok a pénze, vagy szerencséje van. Ez nem garanciális kérdés. Eddig is mentek tönkre sok pénzzel és szerencse mellett is. Ha valaki túléli és sok pénze van, az akkor máshogy gondolkodott. Azért azt hangsúlyoznám, hogy az én olvasatomban a sikeres nem egyenlő a gazdaggal.
Na de vissza a kérdéseidhez: igen, Te is leírtad és ez a megoldás. Összeszorított akármivel várni a végét és közben terveket szövögetni és ami a fő: kidolgozni. Mindenre kidolgozni, ami csak jónak tűnik. Aztán, amikor a helyzet előáll, akkor csak előveszed. Pontosan úgy, ahogyan elkezdted egyszer, valamikor a nulláról. Vagy úgy, ahogyan majd holnap egy újabb vállalkozó elkezdi a nulláról. És ha így gondolkodsz, akkor már nem is olyan borzasztó a dolog. Mert a legfontosabb, hogy elgondold most, vajon mi lehet a legrosszabb, ami megtörténhet?
Az, hogy most pl vannak kormányzati segítő intézkedések, nem oldják meg a Te gondjaidat. Segítenek. Segíthetnek, de akik ettől várják a megoldásokat, azok mind elbuknak.
Közösen gondolkodni egyébként fantasztikusan jó lenne, de ettől mi még messze vagyunk.
Én azt gondolom, ez az időszak abszolut az átértékelésekről szól. Sokan sokfélét mondanak, és sokan sokfélét gondolnak a folytatásról. Többek szerint semmi sem lesz ugyanolyan, mint a vírus előtt. Te hogy látod?
Valószínű, hogy semmi sem lesz már olyan, mint előtte. Egy idő után viszont az emberek elfelejtik ezt is, mint sok mást. Ilyenek vagyunk, és ez éppen most szükséges jó. Ha pl. a macskák szerint „működnénk”, akkor soha többé nem mernénk a kályhára mászni, ha hideg, akkor sem. Vagy az elefánt, amelyiket egy karóhoz kötve neveltek fel, aztán soha többé nem mozdult attól 2 m-re. Szóval ez jó, illetve jó lesz, mert tudunk majd másra és másképpen gondolni. Aki nem, annak megint csak a bukás marad. Mert az nagyon fontos, hogy most van időd, tehát gondold át jól, hogy mit csináltál eddig. Amit teszel, azt szereted-e? Jóérzésből csinálod-e, vagy csak a pénzért? Most erre van idő!
Meg fogsz lepődni, hogy milyen egyszerű lesz rádöbbenni, hogy amit eddig csináltál, azt nem is szereted. Akkor itt az idő váltani! Ha pedig szereted, akkor nincs mitől félned, mert amit szeretettel csinálsz, abban sosem fogsz csalódni! Na jó…néha, kicsit lehet, igen, de semmi nem tökéletes…
Én azt érzem, hogy a munkák kiszervezése és az online piac lép a leginkább változó korba. Az is lehet, hogy „valakik” éppen ezt próbálták ki. Ki tudja…?
Egy vállalkozó, ha már vállalkozásra adta valamikor a fejét, eleve kockázatot vállalt. A maga uraként elvileg nem mástól várja a támogatást. Mennyire jellemző mégis, hogy még mindig, ebben a szektorban is felülről várják a megváltást? Mennyit jelent a két gazdasági csomag a kormány részéről a vállalkozóknak? Mire elég? És természetesnek veszik, vagy tudják, hogy ez egy alap, ami lehetőséget adhat, de a nagy része a feladatnak most is rájuk hárul?
Erre a kérdésre megint csak két nézőpontból tudok válaszolni. Az egyik az enyém, a másik a hazai gazdaságé. Az utóbbit illetően nem lesz nagyon nagy baj, mert a támogató csomagok éppen a komolyabb cégekre vannak kiírva. Ezzel nem azt mondom, hogy nekik könnyű, de hozzánk képest mégis az. Nekik óriási tartalékaik vannak, a korábbi óriási profitból adódóan. Olyan termékeket állítanak elő, amire az egész társadalomnak szüksége van, nagy volumenben. A jelenlegi nehézségeket 1-2 hónap alatt átvészelik. Persze itt is lesznek, akik tönkre fognak menni, de eltűnni nem igazán fognak. A mi – picik – esetében más a helyzet. Az alacsony profittal és volumennel bíró vállalkozásokat sajnos nem segítik eléggé a támogatások. A hitel nem túlélésre való. Aki ebben gondolkodik, annak később lesz vége. Az eltörölt adók, bérterhek most jól mutatnak a költségvetésben, de nem lehet másból kifizetni a többi terhet, mint a háztartási kasszából. A piciknek nem vésztartalékaik vannak, hanem a megtermelt és gyarapított pénzeszközük, amit ha most elköltenek, holnap nem lesz miből kifizetni a házat, az autót, stb. Ez nagy baj! Ez sajnos morálisan is óriási gondokat generál és a nem éppen optimista hírükben álló emberekben csak tovább rombol…
A nagyokhoz a válság után hamar visszatérnek a vevők, és a kicsik között is vannak, akik a vevők szempontjából fontosabb termékeket árusítanak, gyártanak. Nekik hamar megoldódik a gondjuk. A turizmusban és főleg a vendéglátásban lesz a legtöbb probléma, mert én nem hiszem, hogy pl. éttermekbe fognak rohanni az emberek. Annyi mindenből kimaradnak most, hogy a vendéglő az utolsó lesz a bakancslistán. Mire mindent behoznak és újból visszatérnek, addig több helyen pókháló lesz az ablakon…
Mosonmagyaróvár miben van más helyzetben? Más helyzetben van-e egyáltalán? Van-e bármiféle összefogás, diskurzus a vállalkozók között? Folyik-e a háttérben érdemi munka, vagy most a kivárás időszaka van? Mik a környék vállalkozóinak a kitörési és túlélési lehetőségei, esélyei? Mennyire számít az egyediség? Vagy most a fogyasztói réteg (remélhetőleg) átmeneti elszegényedése idején inkább a kommerszebb tömegáruk kínálatával lehet eredményt elérni?
Városunk sok tekintetben van speciális helyzetben. Az idegenforgalom eddig is gyér volt, hisz célzottan ide kevés turista jött. Az egészség- és inkább fogturizmus lassan helyrejön majd, de egyéb turistákra biztosan sokat kell várni. Összefogásról sehol nincs szó, hisz gyakorlatilag csak a multik „üzemelnek”. A beszélgetés persze folyik rendszeresen és szintén két mederben. Az egyik rész panaszkodik, a másik tervezget és mindkettő vár. Az érdemi munkáról szintén csak ott tudunk beszélni, ahol dolgoznak. A többi kesereg. Szerintem egyre többen követelik magukban az újranyitást. Kitörési lehetőségről az tud számot adni, akinek van energiája ötletelni és talál is valami újat. A többség folytatni szeretné azt, amivel félbeszakadt. Félbehagyott munkák, el nem adott termékek, raktárkészlet, zéró bevétel…ha nálam lenne a bölcsek köve, akkor sem mernék tanácsot adni senkinek.
Mivel régóta a kamarában tevékenykedem, a vállalkozói érdekeket elég széles szegmensben érzékelem. Persze a turizmusban vagyok érdekelt, és szakértői véleményt is kértek tőlem a kormányzati csomaghoz. Az összegyűjtött információkat felhasználva el is küldtem egy széleskörű javaslatot, több oldalról kidolgozva. Eddig már több javaslatom is bekerült a kormányzati döntésekhez – amire méltán lehetek büszke – , ám a jelenlegiekkel nem arattam sikert…Ezzel együtt hiszek abban, hogy az esélyek mindenkinek megvannak.
Tömegáru? Egyediség? Ez szerintem nem lesz kardinális kérdés, mivel én nem hiszem, hogy ez az egész eltart sok hónapig. Azután pedig hamar helyreállnak az arányok és ugyanúgy lesz kommersz és egyedi termék is és igény is.
Szívesen filozofálnék a végén egy kicsit, hiszen tudom, hogy az tőled sem áll messze… Az ok-okozati összefüggések… Várható volt-e szerinted, hogy valaminek történnie kell? Több gondolkodó szerint ez így már, ahogy volt, hosszú távon tarthatatlanná vált. A világ olyan szinten a fogyasztásra fókuszált, hogy elveszett benne az ember – az értékek. Nyilván egy vállalkozónak is az a célja, hogy eladja a maga termékét, szolgáltatását… Mégis, hol lehet az arany középút? Van-e olyan, hogy ideális? Képes-e az ember egy ideális világot teremteni maga köré, vagy az amber alapvetően ember marad? Alaphelyzetben kizsákmányolókkal a hatalmon, alatta pedig a közép- és alsóbb rétegekkel, és bár a formája, neve változhat kicsit, de a lényeg ugyanaz marad? Tudunk-e élni a lehetőségekkel, vagy a végén mindig ugyanazt hozzuk ki belőle?
Nekem évek óta vannak ilyen gondolataim, hogy ez a rohanás nem mehet tovább, de abszolút nem erre számítottam. Szerintem az egész akkor kezdett óriásit zuhanni, amikor ez az össze-vissza árudömping megjelent mindenhol. Mindent kaptál mindenhol és bárhol, akárhová is elmehettél a világban… A termékek, amelyek luxusnak számítottak, egyszerre mindenkinek elérhetővé váltak, nem túl nagy erőfeszítések árán. Ahogy ez kiderült és megvalósult, a világcégek azonnal elkezdtek gyártani mindent, ami korábban a luxus érzését keltette. Mi emberek pedig belevetettük magunkat az ördögi körbe. Piszok nehéz már okosnak lenni, mert mindenhol láthatsz és olvashatsz mindent. Aztán meg annak az ellenkezőjét is. A lényeg, hogy nehezen ismerd ki magad és ha ehhez hozzászoktál, akkor már meg is vagy fogva, egy egész életre.
Ezért fontos az – szerintem -, hogy tanulj és gondolkodj. Folyamatosan és megállás nélkül. Szóval és végezetül, a nagy gondolkodók azt vallják, hogy nem a rang teszi az embert boldoggá. Nem a cél elérése okozza az igazi boldogságot, hanem az odavezető úton megtett cselekedetek, a harc, a küzdés maga. És ha ez a munka olyan, amit szeretsz csinálni, akkor sosem küzdés lesz, hanem jókedvűen megoldott feladat. Egyik a másik után. Mivel kedvelem a frappáns idézeteket, legyen a végére is egy, most Disraeli-től (több, mint 200 éve…) „Minden, amit zsenialitás szült, a lelkesedés gyermeke”