Sokan fogadnak meg dolgokat az újév elején. Le fogunk fogyni! Ez talán az első. De lehet az bármi. Jobb lesz a bizonyítványom. Megkérem a párom kezét. Átúszom a Balatont… Mindezek alapja mégis talán az, hogy hogyan is állunk hozzá. Pesszimistán? Optimistán? Pató Pálként halogatva? Sorozatunkban igyekszünk pozitívan gondolkodni. Tartsanak velünk!
“Friss” vállalkozókként a párommal nem győzünk tanulni, figyelni más vállalkozókat. Nem röstelljük. Sőt! Kicsit önös céllal is, de gondolva az ugyancsak érdeklődő nézőinkre – indítottuk útjára korábban a műsorunkat is: MásKép… ( https://youtube.com/playlist?list=PLON4jqA_5bEUcrj5HCwxc51qBoFIojFHb ) Sikeres is volt. Hogy mitől, nem derült ki pontosan… Talán éppen attól, hogy látni lehetett egy picit a titkot, a sikeresség mögötti munkát. Hogy semmit nem adnak ingyen. Talán attól, hogy a sok ismert cég, vállakozás mögött kicsit jobban megismerhettük az embert. Az ő motivációit. Rájöhetett a néző, hogy valamennyien egyek közülünk. Akár ők is lehetnének. De mégsem róluk szól. Valami megkülönbözteti őket – tőlük. De mi?
Mindig más. Nincs két egyforma vállalkozó. Az egyetlen a közös bennük. Kockáztattak. Biztosat a bizonytalanért. És nyertek. Nyertek? Ezt ők tudnák megmondani. De amit megtudtunk tőlük, hogy meg biztosan nem bánták döntésüket. A maguk urai. Maguk vállalják a felelősségeket, maguk hozzák a döntéseket. Minden nap dolgoznak a holnapért. Mindig igyekeznek tartani a lépést a világgal, vagy akár megelőzni azt és diktálni.
Ők minket inspirálnak. Mindegyiküknek megvan a maga módszere a túlélésre, vagy arra, hogy a nehéz körülményekben is meglássák talán nem csak a túlélési lehetőségeket, de akár a fejlődését is. Az elmúlt néhány év pedig bőven szolgáltatott nehéz körülményeket. Tanulhatunk ezektől az emberektől. Nincs okunk irigykedni rájuk, hiszen minden erejüket, energiájukat, idejüket, sokszor fizikai kapacitásukat ölik bele vállalkozásukba. Mi lenne, ha sírnának? Mi lenne, ha feladnák? Mi lenne, ha ők nem lennének nekünk? Azt hiszem, kevésbé lenne színes a világ. Sivárabb lenne nélkülük.
Mi hát a titkuk? És hogyan tekintenek a jövőbe? Így, 2022 elején időszerű a kérdés… Megkerestem néhányukat, kezdő vállalkozót, vagy régi motorost – mondja el nekünk a TITKOT!
Mivel nagy szerencsémre többen is válaszoltak, úgy gondoltam, egy mini sorozatba kezdek velük. Önök pedig tartsanak velünk! ?
A szemem láttára botladozott, próbálkozott, kereste önmagát Simon Rita. Cukrász. Azzá vált. Merthogy egészen más pályán indult valamikor. És éppen a pandémiás időszakban kockáztatatt. Vállalkozóvá vált. Ma már ismerik őt sokan. Máriakálnokon van a műhelye, de fellelhetők a süteményei távolabb is, hiszen a Szigetközi Szatyorral sikerült a nagyközönséggel megismertetni, megszerettetni őket. Kis műhelyében állandóan folyik a munka.
“Visszatekintve az előző évre… nagyon sokat sikerült fejlődnöm. Az idei karácsonyi rendelések elkészítése már gördülékenyen ment. Ez eredmény. Mérföldkő. Mindez persze a több munkatárs alkalmazása-, illetve a korszerű gépek miatt jöhetett létre. Talán…
Az, hogy idáig eljutottam, sok lemondással is és sok fejtöréssel járt. Meg kellett találnom a saját utamat, a saját arcomat.
Számomra alap, hogy mindig figyelem a vásárlóim visszajelzéseit, és mivel a házias ízvilág áll hozzám közel, ezt sikerült is megszerettetnem a vevőimmel. Ezt a továbbiakban is szeretném megtartani.
Boldogsággal tud eltölteni, amikor céltudatosan azért jönnek a piacokra, ahol megjelenek, hogy megkóstolják gondosan elkészített finomságaim. Ezen dolgozni kell. Nem csak a termékeken, hanem azok megismertetésén, a vásárlók elérésén is. Ma már nem “csak” jó szakembernek kell lenni, a kínálat bősége miatt a marketinghez sem árt valamennyit konyítani.
Csinálni. Csinálni. Csinálni. Ha ez titok…?”
Rita most lett vállalkozó. Nem így Toncsi. Azaz Tukovics Antal Tamás. Nagyjából 20 éve már, hogy csinálja, és tanítja. Örökifjú fiatalember, aki nem fogy ki az ötletekből, lelkesedésből.
“Igen, az utóbbi idő azért adott munkát, gondolkodásra lehetőséget – hogy tartsuk fent magunkat, hogyan fejlesszük és a váratlan helyzetekből hogyan hozzuk ki magunkat a legjobban, hogy ne csak a vállalkozás, hanem a munkatársak és tanulók is velünk maradjanak. A látszat nem mindig azt mutatja, ami belül/hátul van. A sok apró probléma megoldása, mindennapi szinten tartása nem napi 8 órás elfoglaltságot jelent. Kisvállalkozásként meg főleg, mikor a vezető feladata a megoldás keresése, kutatása a gyakorlati munka mellett. Természetesen vannak hullámvölgyek, de szerencsénkre a cukrászati sütemények mindig elfogynak – vágynak az emberek az édességre, a “boldogságra”, és így folyamatos a termelésünk! A sütemények terén a kisebb házias szeletek, a sósak, a teasütemények és a torták fogynak leginkább nálunk. Próbáljuk a torták terén is a formákat/figurákat pillanatnyi legjobb tudásunk szerint elkészíteni! A vásárlóink felé a mindennapi megfelelés, kívánságaik megvalósítása van, hogy szórakozás, van, hogy új kihívás. Ezt is csak úgy lehet csinálni, ha szeretni az ember, vagy hobbinak tekinti és jókedvvel, jó érzésekkel alkot! Ez talán a szerencsénk itt az üzemben, hogy jó kis csapatunk van és szeretjük amit csinálunk! ?”
Ez talán a legfontosabb. Szeressük, amit csinálunk! Sorozatunkat pedig folytatjuk. Tartsanak velünk! ?