Interjú az Ezer Sziget Országából, Szigetközből. Szigetközről.
Április 22. A Föld világnapja. 1970-ben indult, az Egyesült Államokból a világméretű, környezetvédő akciónap. Magyarországon 1990 óta rendezik meg.
Az, hogy miként értékeljük Földünket, mennyire érezzük fontosnak élőhelyünk tisztaságát, mennyire látjuk át az ember Földre kiható tevékenységeit, egyre fontosabbá válik, egyre inkább a mindennapok témája lett.
Hogy fontos kérdés, mi sem bizonyítja jobban, minthogy világnapot neveztek el róla. És most, hogy elcsendesülni, lelassulni kényszerült a világ a koronavírus-járvány miatt, talán kicsit a Föld is fellélegezhetett.
Egy kis csend, visszavonulás, megtisztulás mindenkinek jár.
Nagyon szerencsés országban, és annak is egy nagyon szerencsés régiójában élünk, itt, a Szigetközben. Tele természeti kincsekkel, látnivalóval – amelyre a turizmusunkat is építhetjük. Éppen emiatt kértem fel Dr. Pető Pétert az interjúra, aki a megyei közgyűlés alelnöki munkája mellett elkötelezett munkát vállalt magára Szigetköz értékeinek őrzésével, fejlesztésével kapcsolatban; a környék népszerűsítésével, az idegenforgalom szervezésével a megyei értéktárbizottság és a Szigetköz Natúrpark elnökeként. Amely munkájáért a köztársasági elnök március 15-én Magyar Arany Érdemkereszttel jutalmazta. De nem gondolnám, hogy ezért csinálja. Ez csupán bizonyítja, hogy jó úton jár. Jól végzi munkáját. Jól gondolom?
Köszönöm a felkérést! Annyiban is aktuális, hogy a világnappal is egykorú vagyok.
Azt gondolom, hogy az állami elismerés elsősorban bíztatás a megkezdett munka folytatására, ezért bízom benne, hogy jó úton járok.
Szerencsésnek érzem magam, hogy számos olyan dologgal foglalkozhatok, amely messze a munkán túl érdekel. Az elmúlt másfél évtizedben minden fontosabb feladatomban csapatban dolgozhattam számos elkötelezett és felkészült emberrel közösen, nagyrészt tőlük, általuk tudom, amit tudok a Szigetközről, a turizmusról, vagy akár a nemzeti értékgyűjtésről.
Ügyvéd erdetileg. Az a szakmája. Mi volt az, ami a természet felé fordította ezirányú munkássága legelején, miért gondolta, hogy ebbe komolyabb munkát kell fektetni? Hiányosságokat látott, kiaknázatlan területeket, vagy éppen a térség nem rendelkezett egységes szervezettel, ahol rendszerben működhetnének a dolgok, minden terület egymást segítve?
Valóban, eredetileg jogász vagyok, és mintegy húsz éves ügyvédjelölti majd ügyvédi praxis áll mögöttem. Ugyanakkor közel ennyi ideje foglalkozom részben közéleti-társadalmi kérdésekkel, és turizmus-szerevezéssel is.
A Szigetköz és a természet szeretete gyermekkoromtól folyamatosan része az életemnek. Egyszerű óvári munkáscsaládból származom. Számomra a gyerektáborokat, a nyaralást elsősorban a szigetközi térség és a Mosoni–Duna jelentette. Itt tanultunk meg úszni, kenuzni, kajakozni, de bringával is a térségben tekeregtünk mindenfelé, és ha az idő engedte, nőnapkor és anyák napjakor is az erdőbe jártunk. Emellett egyszerű túrázóként is jártuk az országot minden irányban. Már ekkor természetes volt, hogy vigyázzunk a természet értékeire, például ne tépjük le a növényeket, ne szemeteljünk.
Amikor több, mint másfél évtizede belecsöppentem Mosonmagyaróvár és vidéke turizmusába, azt tapasztaltam, hogy vannak elkötelezett polgármesterek, jó szolgáltatók és szép helyek, de a térség nincs a nevén nevezve, így brandje sincs.
Addigra a bevásárló turizmus teljesen kikopott, és valami újban kellett gondolkodni.
Ekkor jött, ami már korábban csírájában létező volt, hogy a földrajzi azonosságtól függetlenül a Szigetköz- és a természetközeliség legyen az új brand, és amibe esetleg Lébény és Jánossomorja is beleférhet.
Ekkortól gondoljuk, hogy Mosonmagyaróvár a Szigetköz fővárosa, amely gondolat még most is aktuális, de még sokat kell azért dolgozni, hogy ezt mindenki így is érezze.
Visszatérve az idegenforgalomra… az Európai szakirodalmat is figyelembe véve turisztikai desztinációs menedzsment-szervezetet szerveztünk 2008-ban. Akkor 4 településsel és 58 taggal a Szigetköz Turizmusának Egyesületét. Ma már közel 150 tagunk van és még Győr is kérte a csatlakozását. Az ebben a szervezetben elvégzett munka jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a közeljövőben egy kiemelkedő turisztikai térség, a Győr – Pannonhalma – Szigetköz kiemelt turisztikai térség részei lehetünk.
Több korábbi szervezet, egyesület után 2018-ban hivatalosan is megalakult a Szigetköz Natúrpark. Mennyivel és miért több ez, mint egy másfajta szervezetként működni? Milyen lehetőségei nyíltak ezzel a térségnek?
A Szigetköz Natúrpark gondolata már a 1990-es évek közepétől érik. Nagyon hiányzott egy olyan alapvetően alulról építkező szervezet, amely a teljes térséget fel tudja vállalni. Számos értékes szerveződés dolgozik a Szigetközért – akár a SZITE, akár a Szigetköz-Felső-Duna mente térségi fejlesztési tanács, és számos más egyesület és alapítvány, ugyanakkor munkájukat mozaikszerűen, egy-egy szakterületen végezték.
Az ezekben a szervezetekben aktívan dolgozókban, és a térségi polgármesterekben is megvolt a szándék egy, a térséget teljességében felvállaló, azért tenni akaró és tudó, elsősorban ernyő szervezet létrehozására.
2015 júniusában Dunakilitin jelentettük be a Natúrpark szervezésének elindulását Dr. Nagy István és V. Németh Zsolt államtitkár urakkal, valamint a Fertő-Hanság Nemzeti Park igazgatójával. Akkor lettem a Natúrpark szervezője. Rengeteget köszönhetünk Dr. Nagy Istvánnak, aki még államtitkárként adta át nekünk a natúrparki címbirtokosságot igazoló okiratot, majd a következő hónaptól lett miniszter.
A Fertő-Hanság Nemzeti Parknak is sokat köszönhetünk, akikkel azóta is kiváló a munkakapcsolatunk, több közös benyújtott pályázatunk is vár elbírálásra.
Működési területünk a teljes Szigetközt lefedi, ahhoz több Mosoni–Duna jobb parti település is csatlakozott, így a terület kb. 300 négyzetkilométer. A Szigetköz Natúrpark alapítója a megyei önkormányzat, a Pisztráng Kör Egyesület, a Szigetköz-Mosoni-sík LEADER Egyesület – ez utóbbi látja el a munkafeladatokat is. Azóta számos települési önkormányzat, nonprofit szervezet és magánszemély tagunk is van. Működésünk megkezdése után szinte azonnal felvállaltuk a csípőszúnyog gyérítés és a hód kártételek ügyét, de a környezeti nevelésben is igyekszünk minél aktívabbak lenni. Bekapcsolódtunk a szigetközi ágrendszer mesterséges vízpótlásáról döntő bizottság munkájába is. Aktívan építjük a szigetközi-csallóközi kapcsolatokat, hiszen ez a magyar kultúrkörön belül egy tájegység volt ezer éven keresztül.
Ez év márciusában megjelent egy Agrárminisztériumi kományrendelet a natúrparkokkal kapcsolatban. Mi indokolta ennek a létrejöttét, és tulajdonképpen mit foglal magába?
Külön köszönjük Agrárminiszter Úrnak, hogy ebben a veszélyhelyzeti időszakban is talált módot a natúrparki rendelet kibocsátására, amelynek egyeztetése kb.másfél éve zajlott. Magyarországon a natúrparkokról egyetlen törvényszakasz rendelkezett a Természetvédelmi törvényben, továbbá 2014-től egy több szereplős megállapodás szabályozta a működésüket. A natúrparki mozgalomnak komoly társadalmi elismertsége van Nyugat–Európában. Hazánkban 7-8 éve 6 -7 natúrparki összefogás létezett, mára ez 16-ra emelkedett. Ez is mutatja a presztízs emelkedését, és ez tette szükségessé a jogi szabályozást is. A natúrparkok kifejezetten alulról szerveződött non-profit kezdeményezések, amelyet az állam natúrparki cím adományozásával ismer el, és gyakorol felette bizonyos fokú szakmai kontrollt. Az Agrárminisztérium, és rajta keresztül a magyar állam elismeri tehát, hogy a natúrparkok közösségi feladatot látnak el a vidékfejlesztés, a környezeti nevelés, a természeti- és épített örökség védelme, valamint a környezettudatos turizmus területén. A Magyar Natúrpark Szövetséget éppen napjainkban igyekszünk átszervezni és megerősíteni, hogy natúrparkjaink érdekképviselete erősödjön, és társadalmi presztízse is nőjön.
Mivel a Föld világnapja apropójából indítottuk beszélgetésünket, kérem, mutassa be nekünk a meglátásait, gondolatait ezzel kapcsolatban! Hiszen itt van ez a csodálatos Föld, amely rengeteg dologban függ tőlünk. Évezredek alatt átvettük az irányítást fölötte, de úgy tűnik, az ember mindig felül tudja múlni önmagát, tud újabb csapásokat mérni rá. Ezt meddig tűrheti a Föld? Mikor kapjuk meg a válaszokat, az ellencsapásokat? Vagy esetleg már zajlik is a “bosszú”, csak nem akarunk tudomást venni róla?
A Föld Világnapja éppen arra figyelmeztet bennünket, hogy ha feléljük, vagy tönkretesszük földünk erőforrásait, úgy azzal a saját sírunkat is megássuk. Az elmúlt évezredekben az emberi kultúra ennek a felélésének irányába mutatott. A modern kor emberének felelőssége számos ilyen folyamat megfordítása. A példát mindannyian tudjuk: ha a Földön elpusztul az utolsó méh, úgy nemsokára az emberek is kihalnak.
Mi a Natúrparkokban úgy fogalmazunk, hogy a lényeg „összhang a tájban” – a természet, a táj és az abban élő, és alkotó ember harmóniája. Tegyünk érte közösen! Azaz az emberi cselekvéseket a természeti értékek figyelembe vételével kell a hosszú távú fenntarthatóság szempontjából meghatározni, mert ha feléljük a jelenünket, elpusztítjuk a jövőnket.
Abban, hogy hosszú távon, további nemzedékeken át élhető, gazdag bolygónk legyen – csak nekünk van felelősségünk – nyilván néhány kivételtől eltekintve. Magyarországon is elindultak folyamatok például a nylonzacskók megszűntetésével kapcsolatban, vagy az üveghatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló törekvéssel. Kié az igazi felelősség? Az egyéné, vagy a társadalomé? Felsőbb szinteken kell intézkedni, vagy egyénileg? Mit tehetünk? És meg fogjuk-e tenni, vagy csak röpködnek a szlogenek mindenféle változások nélkül?
Világunk, környezetünk erőforrásainak és értékeinek védelme mind az egyén, mind a nemzetközi szervezetek, mind az államok felelőssége. Szerintem ha mi, mint egyének felelősen viselkedünk, nem teszünk feleslegesen kárt a természetben, és nem szemetelünk, valamint minderre családtagjaink és barátaink figyelmét is felhívjuk, már tettünk valamit. Az állami és non-profit szervezetek felelőssége a döntéshozók figyelmének felkeltése és fenntartása, az államé a megfelelő döntések meghozása.
A környezet és természetvédelem nem ismer határokat így a nemzetközi együttműködés is rendkívül fontos. Ezzel együtt egyes, főleg nemzetközi lobbi szervezetek erőszakosan és túlzottan felnagyított klíma-küzdelme ma már inkább a gazdasági és politikai hatalmi játszma része lett, amely rengeteg veszélyt rejt magában.
Ebben a vírusos veszélyhelyzetben az elmúlt két hónapban rengeteget csökkent a káros gáz kibocsátás, tisztult a természet. Ugyanakkor mindannyian szeretnénk, ha ennek az oka nem egy egészségügyi világválság lenne. Magam is javaslom, ha tehetjük, maradjunk otthon, és többek között gondolkodjunk el azon is, hogy mi magunk az egyén szintjén hogyan tehetünk többet természeti kincseink megmentéséért. Ne feledjük a Szigetköz a Duna ajándéka, az Ezer Sziget országa, amely vár bennünket ha betartjuk szabályait, és tiszteljük értékeit!