Interjú Korcz Miksával, a Szigetköz Vadásztársaság elnökével.
A vad-, erdő-, és mezőgazdálkodás akkor sikeres igazán, ha kéz a kézben jár. Egyik ágazat sincs meg a másik nélkül. Mindhárom ágazat törvényekben, jogszabályokban meghatározott működési rendben üzemel. Ugyanúgy, ahogy az erdő- vagy mezőgazdálkodásban sem telepíthetünk, vagy arathatunk az év minden szakaszában minden fafajt vagy takarmánynövényt, így a vadgazdálkodásban sem vadászhatunk mindig mindenre. A vadászati év idényekre van osztva, amik vadfajonként és ivaronként határozzák meg a vadászok vadászati lehetőségeit.
Korcz Miksát, a Szigetköz Vadásztársaság elnökét kérdeztük az őzbak vadászati idényének elindulásával, hogy mire számítanak a vadásztársaság által kezelt területeken?!
Április 15-tel kezdődött az őzbak vadászati idénye. Mire számítotok, mennyire lesz “nehezített pálya” egy-egy bak becserkelése ebben a pandémiás időszakban?
A legjobb bakos időszak az üzekedés ugyan, ami nyárra tehető, de nagyon sok vadász várja az április 15-ét, amikor elkezdődik az őzbak vadászati idénye. Általában ez nem lesvadászat, hanem cserkelés. A vadásznak nagyon meg kell gondolnia, mint minden esetben, itt is, hogy mikor engedi el a lövést, mi van a háttérben. Mivel ez a vadászat napközben, munkaidőben zajlik, ezért kevesebb a területre látogató természetjáró.
Nézzük akkor, mi van még! Hiszen azt azért tudjuk, hogy a vadász vadászik ugyan, de nem CSAK vadászik. Bizony egyéb teendői is vannak. Ilyenkor tavasszal szokott lenni a hagyományos szemétszedés, ha jól tudom. Mesélj erről kérlek!
A Szigetköz VT minden tavasszal szervezett szemétszedést, amíg a világjárvány be nem gyűrűzött. Itt, Halászi térségében az önkormányzat két darab 7 köbméteres konténert biztosít minden évben, és ezt sajnos a vadásztársaság tagsága minden évben tele is szedi. Hála istennek, tagok is jönnek, de egyre több a külsős, akinek erdeje, földje van, és ők is szoktak keresni az időpont miatt. Jó kis közösség alakult így ki. De sajnos olyan is van, hogy rendbeteszünk egy területet, és két-három nap múlva arra megyek autóval és ugyanúgy néz ki, mint előtte. Sokszor mondom, ha odáig tele kihozta a pet palackját, akkor üresen mért nem lehet hazavinni?! A fejekben kell rendet rakni szemét fronton.
Én azt gondolom, hogy az igaz vadász a legnagyobb természetvédők egyike. Viszont be kell vallanunk, hogy mindig van olyan rossz példa, van olyan “puskás ember” is, aki teljes mértékben elfogadhatatlan viselkedésével nem tekinthető vadásznak, és sajnos ezek alapján ítélik meg a vadásztársadalom nagy részét. Mit csinál még a vadász, akkor amikor nem vadászik?
Sok olyan feladat van egy vadászterületen, ami a vadgazdálkodáshoz kötődik. Ha le szeretnénk “szüretelni” egy almafát, gondoznunk is kell. Tavasszal metszük, öntözzük, vigyázunk rá, és ősszel leszüreteljük. Ne akarjunk szüretelni, ha nem gondoztuk előtte, és ne csodálkozzunk azon, ha gondozás nélkül ki is pusztul az almafánk. Hasonlóan működik a vadgazdálkodás is. Sok energiát és munkát fektetünk területünk vadállományába, élőhelyminőségébe, hogy aztán tudjunk szüretelni. De mindig csak annyit, amennyit a jogszabály és az etika enged. A szórókon mindenhol jelen van a cukorrépa, és egyéb takarmány, figyelünk állományaink jóltartására. De hiába van aktív etetés, a vaddisznó orrát nem lehet becsapni, ezért sajnos néha vannak vitáink a földtulajdonosokkal. Azért vannak olyan gazdálkodók, földtulajdonosok is, akik megértik és elfogadják, hogy van vadkár és együttműködnek velünk. Hatékonyan a vetési vadkárokat tudjuk megelőzni, mert akkor még látható a vad, viszont amikor már megerednek a növények, nehezebb. Ha túl nagy a terület, sokszor ki sem jön a vad, beveszi magát a táblába és a vadásznak esélye sincs.
Mi történne akkor, ha nem vadásznánk?
Egy bizonyos egyedszám után jön egy betegség. A vadvilágban megvannak ezek az önszabályozó mechanizmusok. Viszont a vadászatnál, tudatos vadászattal, mindig a gyengébb egyedeket – ami esetleg télen egyébként is elhullana – hozzuk terítékre. Úgy gondolom, hogy minden társaság törekszik a legjobb minőségű populáció létrehozására saját területén.
Van esélyünk valaha arra, hogy a vadászat megítélése kicsit változzon?
Igen, sajnos a vadászat megítélése valóban nem a legjobb. Sokszor azokat az embereket is elítélik, akik lelkiismeretesen, etikusan teszik a dolgukat, és sajnos mindig ők a “halkabb csapat”. Nem veszik fel a kesztyűt, hanem csendben teszik tovább a dolgukat. Remélem, hogy a jövőben megítélésünk változni fog, magam részéről megteszek mindent a reális kép megalkotásáért.
Azt hiszem, mindkettőnk nevében mondhatom, hogy mindent megpróbálunk megtenni azért, hogy az elkövetkezendő generációk felelősségteljesen éljenek ezen a bolygón, melyet az unokáinktól kaptunk kölcsön.
Bimbó Brigitta