“Csak” tesszük a dolgunkat

“Az UNWTO, vagyis az ENSZ világturizmussal foglalkozó speciális ügynöksége szerint az 1990-es évek szintjére esett vissza tavaly a világ turizmusa.” (Forrás: https://www.portfolio.hu/gazdasag/20210118/nyarra-indulhat-be-a-turizmus-de-nehany-helyre-most-is-utazhatnak-a-magyarok-465724. ) Ez 70-75%-kal kevesebb turisztikai jellegű utazást, 900 millióval kevesebb turistát, és kb. 1100 milliárd dolláros árbevétel- kiesést jelentett 2019-hez képest, folytatja a cikk…
Magyarországon arányaiban ugyanez a helyzet. Zárt ajtók, akár végleg lehúzott rolók, és egy pici remény, hogy a nyár már a régi lehet.
Felénk is többeket érint a helyzet. Tulajdonképpen mindenkit. Amíg “csak” a szórakozásunkat, kikapcsolódásunkat érinti, talán elviselhető. Nehezebb, ha “zsebre megy”, a családi kasszát határozza meg jelentősen.

A Dudu Taxi és transzfer a korábbiakban egész évben igyekezett a megfelelő kikapcsolódást nyújtani az arra vágyakozóknak, de tavaly erre nekik is kevés alkalmuk adódott. Ám amikor igen, az ország több részét fedezték fel utasaikkal. Összességében hogy sikerült ez az év? Kérdéseinkkel Dallos Tamást, a cég vezetőjét bombáztuk ?

• Kemény volt, az biztos. Több céggel együtt mi is a túlélésre próbáltunk összpontosítani. Az anyagiakat úgy kellett tilitolizni, hogy a helyzet már szinte elképzelhetetlennek tűnő romlása esetére is maradjanak tartalékok. Ez úgy tűnik, sikerült. Múlhatott ez szerencsén is, de jókora tudatosság is volt benne nyilván. Végső soron örülünk, hogy vagyunk. A létszámunk megmaradt, mindenki időben kapott fizetést is, és még egy picikét tudtunk fejleszteni is. A vírus maga meg úgy tűnik, elkerült minket – pedig hát sok helyen sok emberrel volt dolgunk.

Szóljunk arról akkor egy kicsit, hogy titeket nem klasszikus taxis cégként kell elképzelni – bár onnan indultatok valamikor a kezdetekkor…

• Igen. Azzal kezdődött. Hét évig csináltuk is, de éreztem, hogy nem az a jó irány. Én aztán ebből kiszálltam. Van még hobby szinten azért egy autónk, hogy emlékeztessen a múltra ? De én alapvetően mindig is az ún. nagy autókkal foglalkoztam, hiszen kamionosként kezdtem anno… , és már a taxizásnál is az 5-6 személyes autókat használtuk, mert nagy volt rá az igény és kevesebb a konkurencia. Ezirányban is fejlesztettünk éppen ezért. A transzferek már a taxizás közben alakultak. Ez lett aztán az irányvonal. Ma már kicsit nagyobb kisbuszokkal, 8+1 fősekkel szállítunk, és cél is, hogy ezen a vonalon fejlődjünk tovább.

Látni, hogy egyre többször (már ami a korábbiakat illeti) visztek hazai kirándulásokra csoportokat….

• Hát igen. Megkerestek minket több alkalommal kisebb-nagyobb csoportok akár csak úgy bulikirándulás miatt, vagy egy-egy csapatépítő tréning megszervezésekor. Aztán ezek nagyon jól sikerültek, mi is élveztük. Mi ugyan utazásokat nem szervezhetünk, de készséggel állunk rendelkezésre hasonló kezdeményezéseknél. Buszaink erre pont kiválóan alkalmasak ?

Talán a ti lehetőségetek pont ez most, nem igaz?

• Igen. Ez volt az a terület, ami tavaly is viszonylag jól működött abban a kis rendelkezésre álló időszakban, amikor még nyitva voltak a szállodák, volt, hova menni. A klasszikus transzfer járatok, ami a fő iránycsapás volt korábban, a covid miatt szinte teljesen megszűntek. Sem nem mertek, sem nem tudtak utazni az emberek. Kikapcsolódás, nyaralás céljából semmiképpen. Csupán néhány munkaügyben történt transzfer-járatra számithattunk. Úgyhogy a tavaly szépen kialakult “borturizmus” irányában gondolkodunk. Egyre népszerűbbnek tűnnek, itthon pedig bőven vannak lehetőségek ? Így aztán ez a munka számunkra szórakozás is. Szeretjük.

Ezzel tulajdonképpen már fel is vázoltál egy jövőképet? ? Hogy látod a 2021-es esztendőt, és a későbbieket?

• A rövid távot nem látom. Bizakodunk. Keressük a cégeket. A referenciában bízhatunk. Hosszú távon az elektromos, meg önvezető autók fognak ellehetetleníteni minket. Nem lesz ránk szükség. De addig még van idő. Addig mindig ki fogunk találni valamit ?

Szereted, amit csinálsz?

• Nagyon! Mindig azt csinálom, amit szeretek. Ha valahol nem éreztem jól magam, kiégtem, nem nyújtott már örömöt, azt abbahagytam. Most ezt szeretem. Megadja az örömöt, az apró célokat, eredményeket. Fontos nekem, hogy valamit építsünk, fontosak a pozitív visszajelzések. Amíg mindezek megvannak, jó helyen vagyok.

Ámen! ? Öröm volt a beszélgetés.
Egy vállalkozó, aki mindig optimista, aki ugyan nagyonis érzékeli a nehéz körülményeket, aki ha tudja, hogy baj van, akkor talán még jobban teljesít. Talán pont ezek a kihívásokkal terhelt időszakok az igazi próbatételek. Talán ekkor derül ki minden. Hiszen amíg minden rendben, addig nem vagyunk próbára téve.
Azt látom, hogy erősek, szívósak a mi vállalkozóink. Nyilván más egy éppen kezdő, induló helyzete a jelenlegi körülmények között, és más egy már stabil alapokon nyugvóé. De mindenkinek nehéz. Le a kalappal a kitartás, a szívósság és a sok munka előtt! Hogy mit válaszolt erre Dudu?